Mit kell vinni Afrikába?S

Húsz néger és egy géppuska helyett ma már könnyű hátizsákkal is meg lehet tenni 2500 kilométert Afrika szívében. Íme a kimerítő cucclista, ha valaki utánunk akarná csinálni Dzsubától a Fehér-Nílus forrásáig.

Ez a lista az én cuccaimat tartalmazza, illetve néhány Natáliával közös dolgot. Márkákat nem írok, de akit érdekel, annak szívesen megválaszolom a kommentekben.

Ruha

Két rövidujjú merinógyapjú trikó

Kell. Rögtön textilipari összeesküvés-elmélettel kezdeném: a pamut alapvetően szar anyag, és csak azért létezik, mert meg lehet belőle gazdagodni, és olcsóbb, mint az igazán jó anyagok, azaz a selyem, a gyapjú és a lenvászon. Semmi olyan ruhát nem vennék belőle, ami a bőrömmel közvetlenül érintkezik. A vékony gyapjú melegben hűt, hidegben melegít és nagyon sokáig nem lesz büdös.

Egy hosszúujjú merinógyapjú trikó

Kell. Rövidujjúra felvéve vékony pulóvernek is jó, a tűző napon is jó, nem volt nap, hogy ne hordtam volna.

Egy hosszúujjú ing

Kell. Illetve hát nem úgy kell, mint a hosszú- és rövidujjú trikók, de jó érzés volt Ugandában katolikus misére és Ruandában rockkoncertre nem egy poros trikóban menni, mert Afrikában mindenki rendesen fel van öltözve.

Három merinógyapjú alsógatya

Kettő elég lett volna, a harmadikat elő se vettem.

Három merinógyapjú zokni

Kettő elég lett volna, a harmadikat elő se vettem.

Egy hosszúnadrág

Kell. A felszerelés talán legfontosabb darabja. Különösen Afrikában, ahol rövidnadrágot kizárólag iskolásfiú hord. Erős, vékony, gyapjúgabardin nadrágot vittem, a porra és mocsokra előnyösen reagáló sötétbarna színben.

Egy rövidnadrág

Kell, bár nem annyira, mint a hosszúnadrág. Szafárizni, hegyet mászni és a Bunyonyi-tó egyik szigetén tengeni-lengeni remek volt, egyébként elő se vettem.

Egy lenvászon sál

Kell. Napközben megvéd az egyenlítői naptól, reggel és este megvéd a maláriás szúnyogoktól, a poros buszutakon segít kevesebb port nyelni, a hideg felföldi estéken pedig különösen jól jött.

Egy napszemüveg

Tök fölösleges volt. Én itthon is csak azért hordom, mert szép tárgy, az úton talán egyszer volt rajtam, így csak volt egy törékeny tárgyam, amit százszor ki- és bepakoltam a hátizsákomból.

Egy papucs

Kell. Én olyat vittem, ami a sarkat is fogja, így tudtam benne hegyet is mászni. Utcán sose hordtam, kétes tisztaságú fürdőszobákban viszont remekül jött.

Egy cipő

Kell. Hasítottbőr, vékony talpú desert bootban – hogy hívják ezt magyarul? – mentem, harmonikusabban koszolódik, mint a bőr, és minden környezetben hordható.

Egy fürdőnadrág

Naná, hogy kell. Öt tóban úsztam, mondjuk az egyikben meztelenül, de az még mindig négy tó.

Egy kardigán

Tök fölösleges volt, de ki az a hülye, aki elmegy három hétre otthonról kardigán nélkül? Egyszer felvettem, a Muhavura tűzhányó teteje felé, de meglettem volna nélküle.

Egy esőkabát

Tök fölösleges volt, de ki az a hülye, aki elmegy három hétre az Egyenlítőre esőkabát nélkül?

Mondjuk elgondolkoztam, hogy hosszú távra vinném-e. Bármilyen lakott településen mindenhol van valami, ami alá be lehet állni, ha leszakad az ég – még az Uganda–Kongó-határon egy ritkásan lakott faluban se kellett öt másodpercnél tovább keresnünk, és az Uganda–Kongó-határon nem pont abban a stílusban esik az eső, ahogy Budapesten –, ha meg a vadonban kirándulunk, és nagyon megázunk, akkor az esőkabát csak még egy vizes dolog, amit szárítgatni kell utána. Széldzsekiként hordtam egyszer a Muhavura tetején, de ott is inkább érzelmi okokból. Komfortos volt, de meglettem volna nélküle.

Kozmetika

Két szappan

Tök fölösleges volt. Még a tízdolláros, kétes tisztaságú ugandai motelekben is adnak.

Egy pár füldugó

Tök fölösleges volt.

Egy neszeszer

Kell. Extravagáns baromságnak éreztem a bőrből készült, csatos, feltekerhető példányomat, de állati jól jött, hogy a csattal fel lehetett akasztani és nem kellett a kétes tisztaságú fürdőszobák polcaira kipakolni belőle.

Egy pamacs, egy borotva és egy tubus borotvakrém

Kell. Nekem legalábbis, aki nem hord arcszőrzetet, utazás közben sem.

Egy csomó fülpucoló

Kell. Úgy éreztem, hogy túl sokat viszek, de akkor még nem ismertük egymást a vörös afrikai porral. Apró sebek lebetadinozására is kiváló eszköz.

Egy tekercs vécépapír

Kell. Azt hittem, több is fog kelleni, de végül ketten együtt használtunk el nem egészen egy tekercset, mert a motelekben mindenhol adtak.

Egy csomag nedves törlőkendő

Kell. Bár még a harmadik világban is sokkal több helyen lehet segget mosni, mint gondolnánk, egy lépést nem tennék nélküle.

Egy tubus napkrém

Tök fölösleges volt, de ki az a hülye, aki elmegy három hétre az Egyenlítőre napkrém nélkül? Én arra jutottam egy-két nap után, hogy sokkal egyszerűbb hosszúujjú trikót venni vagy árnyékban maradni a déli órákban.

Egy fogkefe

Kell. Különösen a Puszanban vásárolt, tapadókorongos, rózsaszínű fogkefefej-tokommal állat, amivel rá lehet rakni a tükörre.

Egy tubus fogkrém

Kell.

Egy doboz sampon

Kell. Lehet kapni olyan sampont, ami olyan, mint egy szappan, és vékony fémdoboza van, eggyel kevesebb dolog, ami kifolyhat.

Egy flakon izzadásgátló

Kell. Lehet kapni olyat, amiben nincs hordozóanyag és parfüm, csak az érdemi izzadásgátlást végző alumíniumklorid-hexahidrát alkoholos oldata.

Egy törölköző

Tök fölösleges volt, de ki az a hülye, aki elmegy három hétre otthonról törölköző nélkül? Mondjuk a Muhavura tetején nem jött rosszul, amikor kimásztam a hűvös krátertóból, a jeges ködben nem lehetett volna gyorsan megszáradni, valamint remekül bele lehetett csavarni a ginezésre rendszeresített porceláncsészét és annak csészealját is.

Gyógyszerek

Malarone

Kell, ha az ember maláriás vidékre megy egy hónapnál rövidebb időre, túl bipoláris ahhoz, hogy megkockáztassa a Lariamot, és nem akkora punk, mint a Feri, aki fél éve tolja doxiciklinen. Hogy mit csinálnék, ha egy hónapnál tovább lennék maláriás vidéken – a Malarone-t maximum addig lehet szedni –, arról fogalmam nincs.

Rubophen

Egyszer jól jött, amikor nagyon megfáztam, lázam is volt, és össze akartam szedni magam gyorsan, mert két nap múlva meg akartam mászni a Muhavurát (értsd: Natália ragaszkodott hozzá, hogy bevegyem). Egyébként tök fölösleges volt.

Septofort

Szopogattam, amikor megfáztam és fájt a torkom, de szerintem semmit nem csinált.

Indiai gyártmányú kodeines köhögéscsillapító

Az ugandai Kisoróban vásároltam (értsd: Natália ragaszkodott hozzá, hogy megvásároljam), amikor megfáztam és minden éjszaka többször fél-egy óráig csillapíthatatlanul köhögtem. Remekül bevált.

Hyperol

Jól jött, mert így tudtunk a piacon nem meghámozható zöldséget is venni és lefertőtleníteni. Az ugandai paradicsomok őrült finomak!

Betadine

Jól jött kisebb-nagyobb sebekre, amiket otthon leszarnék, de nem otthon voltam.

Alkoholos kézfertőtlenítő zselé

Kell. Rengeteg helyen nem lehet rendesen kezet mosni, ahol enni kell egy falatot kézzel.

Két tubus szúnyogriasztó

Kell, de egy is elég lett volna.

Minden más

Tök fölösleges volt, bár Imodium, Zovirax és ciprofloxacin nélkül a jövőben sem indulnék el. Akit érdekel, kérdezze Natáliát a kommentekben, ő felelt a gyógyszerekért.

Csomagolás

Egy közepes és egy kis hátizsák

Eredetileg egy közepes hátizsákban akartam mindent vinni, aztán indulás előtt pár órával rájöttem, hogy a kempingcucc miatt nem férek el, így a kis hátizsákomat is vittem. Nem bántam meg. A kis hátizsákban elfért mindkettőnk összes pótolhatatlan cucca – pulóverrel, esőkabáttal, távcsővel és vízzel –, a nagyot így nem kellett folyton magammal vinni, és a kettőt fel tudtam venni egymás fölé, amikor robogón kellett utazni. Legközelebb a közepes hátizsák helyett – amit szó szerint hátizsákként szinte sose használtam – egy hátizsákká is alakítható kézitáskát viszek, amibe elfér üresen a kis hátizsák is, és ami elég kicsi ahhoz, hogy fel lehessen vinni a repülőre.

Egy ruha alatt hordható övtáska

Kell, de nem érzem a legjobb megoldásnak. Legközelebb a hosszúnadrágom erre a célra tervezett titkos zsebét és a hátizsák mélyére dugott pénztárcaszerű valamit fogom kombinálni.

Zacskók

Kellenek. Sokkal jobban és gyorsabban lehet így pakolni. Kísérletképp az egyszerű nejlonzacskók helyett vittem néhány madzagzáras, a cuben fiber nevű űranyagból készült, vízálló és elszakíthatatlan darabot is, amik még sokkal jobbak voltak. Legközelebb csak olyat viszek.

Kemping

Egy sátor

Nekem kellett, mert akartunk sátrazni a Bunyonyi-tó egyik szigetén, egyébként nyilván tök fölösleges lett volna.

Egy hálózsákbélés

Nekem kellett, mert akartunk sátrazni a Bunyonyi-tó egyik szigetén, egyébként nyilván tök fölösleges lett volna, és egy kicsit még így is tök fölösleges volt.

Egy gumimatrac

Nekem kellett, mert akartunk sátrazni a Bunyonyi-tó egyik szigetén, egyébként nyilván tök fölösleges lett volna. Remek hír, hogy a modern gumimatracok 30 dekát nyomnak és akkorára fel lehet tekerni őket, mint egy üveg gin.

Kaja

Egy üveg gin

Kell. Bohóckodásból is, gyanús ételek előtt felesezni is, egy hosszú nap végén gintonikozni is, a Dél-Burundiban felszolgált születésnapi kakaspörkölthöz is.

Két kiló olajos mag és szárított gyümölcs

Kell. Vigyük a létező legfinomabbat, amit tudunk. Én barackot és mandulát (ezekből sokat), valamint paradiót, gyömbért, epret és törökmogyorót vásároltam, ugyanolyan jó egy egész napos kiránduláson, mint egy hosszú buszúton vagy egy vulkán oldalában.

Apróságok

Egy füzet

Kell. Lehet benne jegyzetelni, költségvetést írni, sofőrök telefonszámát leírni. Olyat vigyünk, ami nadrágzsebben is elfér.

Két toll

Kell. Rengetegszer léptünk át országhatárokon, ahol mindig szükségtelen mennyiségű papírt kell kitölteni, és mindig lesz valaki, aki otthon hagyta a tollát vagy a hátizsák mélyére csomagolta.

Egy bicska

Kell. Egy csomó mindent kell mindig elvágni. Már csak egy olyan modell kéne, amit fel lehet vinni a repülőre, hogy ne kelljen csak ezért feladni csomagot. Kerámiapengés bicska?

Egy körömolló

Kell. Három hét alatt már nem lehet megúszni egy manikűrt.

Egy Kindle

Kell. Úgy lehet rajta olvasni, hogy nem merítjük le az isten tudja legközelebb mikor feltölthető mobilt, a könyveken kívül Instapaperrel hosszú cikkeket is rá lehet küldeni, és az új modellek már világítanak is.

Egy fülhallgató

Tök fölösleges volt. Utazás közben csak olyan zenét hallgatok, ami a helyszínen szól.

Egy mobiltelefon

Kell, bár elég marginálisan. Ébresztőórának jó volt, meg az anyámat megnyugtatni, hogy még élünk, meg az első nap csináltam vele talán három fényképet. Navigációra, hírolvasásra, levelezésre, telefonálásra, időjárásjelentésre, mindenre, amire otthon használom, nem használtam.

Egy számzáras lakat

Tök fölösleges volt.

Egy zseblámpa

Kell. Számtalanszor jött jól: hajnalban pakolni, amikor nem volt áram, naplemente után a tök sötét utcákon nem belerúgni a focilabda méretű vulkáni kövekbe, és így tovább.

Egy távcső

Kell. Különösen ha az ember rövidlátó madárbuzi, mint én.

Egy iránytű

Tök fölösleges volt.

Egy tekercs duct tape

Kell. Mindig jó valamire.

Egy szúnyogháló

Kell. Ugyan maláriás vidéken szinte minden motelben van, de egyrészt van, ahol nincs, másrészt ahol van, ott sokszor lyukas, és a fenének van kedve több négyzetméter hálót átvizsgálni és javítgatni egy hosszú nap után. Egyszerűbb leszedni, és használni a biztosan jó sajátot.

Papírok

Egy útlevél

Kell.

Egy másolat az útlevélről

Tök fölösleges volt. Nem is tudom, mire lett volna jó. Ja tudom, egyszer jó volt: Natália széthajtogatta és ráült a dél-szudáni bevándorlási hivatal udvarán egy koszos padkán.

Egy köteg százdolláros

Kell. Afrikába kizárólag 2006 A szériás százdollárosban vigyünk pénzt, szakadások, ragasztások és pecsétek nélkül. Az afrikai pénzváltók komikusan paranoidok, gondolom azért, mert sok hamis százdolláros landolhatott az évek során a kontinensen.

Egy oltási könyv

Kell. Elvileg kérték volna az összes határon is, de egyszer nem vettem elő.

Egy útikönyv

Ezt a Ferkó vitte, de ideírom én is: Afrikába ne Lonely Planet-et, hanem Bradtet vigyünk. Előbbivel ellentétben ez nem öl meg mindent, amit megemlít, simán odamentünk foglalás nélkül a benne írt szállásokra, és volt szoba, annyiért. Nem mellékes, hogy az ugandai és ruandai Bradt-könyveket a súlyos madárbuzi, nagyon szórakoztatóan író, mindenféle érdekességben elkalandozó Philip Briggs írta, és nagyon jó térképek is vannak bennük.

A fölöslegesnek bizonyult cuccon kívül nagyjából ezt vinném magammal, ha három hét helyett három évre mentem volna, több füzettel, és kaja helyett egy 11 hüvelykes Macbook Airrel – néha nagyon lett volna kedvem írni, és idővel csak egyre inkább lenne –, valamint egy könnyű hálózsákkal, egy meleg sállal és egy erős, vékony gyapjúgabardin kabáttal.